Lassan megkönnyebülés érzése fogott el. A napjaim meg voltak számlálva. Inkább a hölgyért aggódtam, mint magamért, mert neki a terhe tonna nehéz lehetett.
Melső lábamon katétert helyezett el, miközben könnyek gurultak le az arcán. Megnyaltam a kezét, mint ahogy tégedet is vigasztaltalak korábban. Szakszerűen belémszúrta a tűt a vénámba.
Éreztem a hűvös folyadék hatását testemben, álmosan ledültem belenézve barátságos szemeibe, s morogtam megam elé: "Hogy tehetted meg..."?
Valószínű megértette, amit kutyanyelven mondtam, mert mondta, hogy "sajnálom"! Átölelt, s elmagyarázta, hogy neki ez a munkája, s olyan helyre juttat, ahol nem hagynak el, figyelembe vesznek, nem bántanak. Ott nem kell elbújnom, mert az a szeretet és a fény helye, s más lesz , mint ezen a földön.
Utolsó energiámmal megcsóváltam a farkamat, s próbáltam megértetni vele, hogy a "Hogy tehetted meg..."? nem ellene irányult.
Rád gondoltam, szeretett gazdim. Mindig fogok rád gondolni, és várni. Kívánom, hogy mindenki hasonló lojalitással legyen veled szemben.
Szerző: Jim Willis
A szerző néhány szava:
Ha a "Hogy tehetted meg..."? könnyet indított a szemébe, akkor ugyancsak az történt, mint velem, amikor ezeket a sorokat írtam. Mindenki továbbíthatja ezeket a sorokat, ha nem haszonhozás céljából teszi.
Magyarázza el a világnak, hogy milyen fontos, életre szóló döntés egy háziállatot a családba befogadni, s az állatok megérdemlik szeretetünket, tiszteletünket.
