Hogyan tehetted ezt...?
...lassan több időt töltöttél a munkahelyeden, mint otthon nálam. Azzal is többidőt töltöttél el, hogy találj magadnak egy "emberi" partnert. Mindig türelmesen vártam rád, s vigasztaltalak szerelmi bánatodban, vagy ha csalódtál, s örültem veled együtt, amikor sikered volt egy nőnél. Ő most a Te feleséged, s bár nem rajong a kutyákért, de tisztelettel üdvözöltem otthonunkban, s mutattam neki, hogy szeretem őt is. Boldog voltam, mert Te is boldog voltál!
Azután jöttek a kis babák. Izgalmadat megosztottam veled.
A babák gyenge bőre, kellemes illata megkapó volt számomra, s anyáskodni akartam felettük. De Te meg a feleséged arra gondoltak, hogy kárt okozhatok bennük. Ezért legtöbbször más szobába kellett számüzetésbe mennem.
Mennyire akartam szeretni őket, de nem adatott meg nekem a "szeretet foglyának". Miközben nőttek, barátjukká lettem.
Húzták a szőrömet, kapadoztak utánam inga lábon, ujjukat szemembe, fülembe vésve, s puszilták arcomat.
Mindent szerettem rajtuk, érintésüket is, hiszen a Te simogatásod egyre ritkább lett.
A gyerekeket életemmel is megvédtem volna, ágyukba is bebújtam volna, hogy gondjukat, álmukat elmondhassák nekem.
Vártam velük együtt arra, hogy az autód hangját meghalljam, amikor haza érsz.
Régen, ha megkérdeztek, hogy van-e háziállatod, elővetted a fényképemet, s büszkén mutattad. Az utóbbi években csak egy "igen"-nel válaszoltál, s témát váltottál. Régen a "Te kutyád" voltam, ma csak egy "kutya"!
Azután adódott egy karrier lehetőséged, s elköltöztél feleségeddel egy másik városba, ahol nem szabadott háziállatokat tartani.
Számodra, családodra gondolva kellett helyesen döntened, de régebben én voltam a Te családod!
